Még egy 35 méter átmérőjű tányérantennát épít az Európai Űrügynökség (ESA) Ausztráliában. A mélyűrt felfedező új antennát Perthtől 140 kilométerre északi irányba állítják fel.
A 620 tonnás antenna kiegészíti ezt követően a helyszínen már álló másik mélyűrkutató antennát, de ez egy újabb modell, amely új funkciókkal ellátott és újabb kommunikációs frekvenciákon dolgozik ezután – közölte honlapján az ESA.
A legfrissebb kommunikációs technológiával lesz felszerelve, köztük mínusz 263 Celsius-fokra hűtött tápegységgel, amely 40 százalékkal képes növelni az adatátvitelt.
Az antenna olyan érzékeny lesz, hogy a sokkal gyengébb jeleket is képes érzékelni, akár egy mobiltelefon jelét is a Marsról.
A ESA mélyűrkutató állomásai egyre több űreszközt támogatnak, olyanokat, mint a Gaia, a BepiColombo, a Solar Orbiter vagy mindjárt az ExoMars rover, a Euclid, tetejébe a Jupitert és annak jeges holdjait megfigyelő JUICE-űrszonda, és támogatják ezután az olyan közelgő küldetéseket, mint a Hera és a Napot megfigyelő űridőjárás-ellenőrző misszió.
Az ESA 45 millió eurót (16,2 milliárd forintot) irányzott elő az ausztráliai beruházásra, ami az antenna megépítésén túl az állomásépületek és szolgáltatások korszerűsítését is fedezi. Bár a fővállalkozó egy ESA-tagállamból érkezik, a költségvetés tekintélyes hányadát Ausztráliában költik el, több ausztrál társaság bevonásával. Az ESA földi állomását és antennáit a nyugat-ausztráliai New Norciában a CSIRO, Ausztrália nemzeti akadémiai ügynöksége üzemelteti. A CSIRO működteti a NASA-nak a Canberra melletti Tidbinbillában fedezhető fel mélyűr-kommunikációs komplexumát is. A mélyűri antennák a Földről útnak indult űreszközökkel való kommunikációt támogatják. A mélyűri küldetések száma jelentős léptékben növekszik, és ezzel egyesült erővel az az igény is, hogy ezekkel az tárgyakkal kommunikálni lehessen, parancsokat és frissítéseket töltsenek fel és értékes akadémiai adatokat töltsenek le.
Az ESA nagyméretű antennái a Földtől akár 1,44 milliárd kilométerre, az elkövetkezendő időszakokban mindazonáltal még messzebbre található űreszközökkel tudnak kommunikálni. De csak akkor tud egy antenna egyidejűleg két eszközzel is kommunikálni, ha azok elég közel vannak egymáshoz, mondjuk mindkettő a Marsnál tartózkodik.
Ezzel szemben egyre nagyobb szükség lesz arra, hogy gyakori kommunikációt tartsanak fenn az űr heterogén részein – példaként a Marson és a Merkúron – látható űreszközökkel. Ahhoz, hogy ezek a küldetések biztonságban legyenek, és az elérhető maximumot hozzák ki az általuk gyűjtött adatokból, az ESA-nak több antennára van szüksége.
A modern antenna építésével 2024-re készülnek el, éppen idejében ahhoz, hogy az év második felében már bekapcsolódhasson mások mellett a JUICE (JUpiter ICy moons Explorer) – és a Hera-küldetésekbe.
mti