Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Szájer József európai parlamenti képviselő kapta idén a Petőfi-díjat. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Mol-csoport kitüntetését Budapesten, a Terror Háza Múzeumban nyújtották át.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter köszöntőjében azt mondta: “Lezsák Sándor és Szájer József nem kizárólagosan azért tett roppantul sokat, hogy Magyarország legyőzze a kommunista diktatúrát és a nemzeti függetlenség szabadság és felelősség egyensúlyával jellemezhető útjára lépjen, hanem azért is, hogy (…) szabadságunkat a magyar nemzet javára kamatoztassuk”.
A miniszter szólt arról: amikor 32 éve Lezsák Sándor hozzáfogott a lakiteleki találkozó megszervezéséhez, világosan látta a kor leglényegesebb kihívásait. Magán érdeme van abban is, hogy az eseményt olyan két és fél év követte, amely a magyar jövőért felelősséget érző magyar értelmiséget képessé tette arra a párbeszédre, együttműködésre és alkalmi összefogásra, amelyre a kommunista diktatúra leváltásához elengedhetetlen szükség volt.
Megjegyezte, hogy Lezsák Sándor diktatúrában és demokráciában, kisebbségben és többségben szintén ugyanazt képviselte: megőrizni egy évezredes állam és ennél is idősebb nemzet értékeit és hagyományait, és megismertetni azt a lehető legtöbb emberrel.
A miniszter Szájer Józsefről kijelentette: ő volt az, aki már a kommunista diktatúra időszakában is a jog eszközével és a jogállam fikciójával harcolt az önkényuralom ellen, ezáltal kényszerítve ki a Fidesz jogi személyiségének elismerését.
Szájer József részére régóta a magyar nemzet volt a kardinális és nem a politikai hatalom. “Így képes az európai politika egyik legnehezebb közegében, a jogállami alapelveket a nyers politikai érdekek mentén egyre többször átlépő európai parlamentben kitartani” – hangoztatta Gulyás Gergely.
Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet irányítója azt mondta el: a Petőfi-díjjal az együttes jóért, a szabadságért tett erőfeszítést ismerik el. “Végső soron a bátorság, a megalkuvást nem tűrő kitartás példaképeit emeljük a magasba azért, hogy mindenhonnan jól láthassák őket”.
Azt mondta: tíz éve, a Petőfi-díj megalapításakor még “nem értettük, mennyire egyedül vagyunk itt Közép-Európában”. “Közel fél évszázadon át azt hittük, hogy európai testvéreink a vasfüggöny túloldalán nemcsak látják gyötrődéseinket, küzdelmeinket, nemcsak velünk éreznek, de értik érzékenységünket, így velünk közösen fognak ezután emlékezni áldozatainkra és hőseinkre”.
Ez a szimpátia, ez a szolidaritás viszont 1989 után hamar elpárolgott, így a “mi kötelességünk végre köszönetet mondani az antikommunista szabadságharc hőseinek”.
Lezsák Sándort méltatva felelevenítette: az ő kertjéből indult útjára a rendszerváltoztatás 1987 szeptemberében, amikor még gumibotoztak, lehallgattak és megfélemlítettek ezreket. Sőt, másokkal egyesült erővel pártot is hozott létre, amikor kevesebbért is súlyos büntetés járt. Részt vett és máig részt vesz az újra független demokratikus Magyarország politikai küzdelmeiben, elindította a népfőiskolai mozgalmat, a Mindszenty Társaság vezetésével mindazonáltal magára vállalta az egyik hatalmas 20. század magyar hős ügyét – sorolta.
Lezsák Sándor a díj átvételét követően azt mondta: Petőfi Sándor részére “nemzeti liberális”, aki ki akarta terjeszteni a szabadságot. Ezzel szemben a “mai hamis liberálisok” ki akarják sajátítani a szabadságot, ez mindazonáltal nagy különbség – mondta.
Kijelentette még: 1990 előtt bátorság kellett belehallgatni a Szabad Európa Rádióba, annak híreit továbbadni, csempészni leveleket, könyveket, kéziratot és gyógyszert, vagy szervezkedni. “Ma ahhoz kell bátorság, hogy kormánypártiak legyünk” – vélekedett Lezsák Sándor.
Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója méltatásában nyomatékosította, a két díjazott sokat tett a magyar szabadság kiharcolásáért. Szájer József életútja jó példa arra, hogy a szabadságot nem elég kivívni, annak fennmaradásáért minden nap szorgosan, tisztességesen és állhatatosan dolgozni kell – nyilatkozott elvszerű és józan politikusként jellemezve a díjazottat.
Szájer József a díj átvétele után a szabadságról és az azt fenyegető mai veszélyekről beszélt, ezt követően a magyarokat, a lengyeleket, a cseheket és a szlovákokat itt, Európa centrumában a szabadság nemzeteinek nevezete.
Közölte még: harminc évvel azután, hogy a szabadságot kivívtuk Közép-Európában, azt látni, hogy egyre több irányból fenyegetik azt. A legalantasabb és legsunyibb támadások egyikének nevezte azt, hogy falak, kerítések építése helyett azok lebontására lenne szükség. Akik ilyet mondanak, súlyos történelmi amnéziában szenvednek – nyilatkozott.
Nem szabad hagyni senkinek, hogy saját múltunk valóságát eltakarják a ma divatos ideológiák mögé, “mi mivelhogy ma is ugyanazért harcolunk, mint harminc évvel ezelőtt” – hangoztatta Szájer József.
A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány 2009-ben alapította a Petőfi-díjat, amellyel a régió azon kimagasló személyiségeit díjazzák, akik helytállásukkal, a szabadságáért hozott áldozattal példát mutattak és előremozdították az együttes jó”, a szabadság ügyét.
A Petőfi-díj korábbi kitüntetettjei közt van mások mellett Miroslav Kusy szlovák polgárjogi aktivista, Mart Laar, Észtország volt miniszterelnöke, Tőkés László református lelkész, Filep Mária, a páneurópai piknik szervezője és Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke.
mti, fotó: Balogh Zoltán