Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) viselkedésökológusainak felmérése alapján az örvös légykapók megváltoztatják az éneküket, ha eltérő tojóknak (leendő párnak) vagy hímeknek (előrelátható riválisnak) énekelnek. A felfedezés jelentőségét például az adja, hogy ezelőtt csak rettentően kevés madárfajnál írtak le hasonló jelenséget.
A madárének az egyik legváltozatosabb kommunikációs rendszer az állatvilágban, melynek fő funkcióit – a tojók csalogatását, más hímek elriasztását – a tudomány ugyan ismeri, de az ének nagyszámú részletét, a precíz információtartalmát és jelentőségét illetően még nem lelték meg a tudósok – olvasható az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleményében.
Mint írják, sok énekesmadárfaj egyedei képesek énekükkel információt közölni a pillanatnyi környezetükről.
A beszámoló alapján az állati kommunikációban használt jó néhány jelzés – mint amilyen a madárének is – lehet egyedre sajátos, ugyanakkor egyeden belül is változatosságot mutathat. Ez azt jelenti, hogy a jelzéseket vevő fajtársak azonosíthatják az egyedet az éneke alapján, amellett valamilyen mértékig a jelzést küldő madár is alkalmazkodhat az aktuális környezeti körülményekhez.
A kutatásban azt vizsgálták a mesterek, hogy az örvös légykapók (Ficedula albicollis) énekét befolyásolja-e a szociális környezet, pontosabban az éneket hallgató fajtársak egyedazonossága és minősége.
Az ELTE Viselkedésökológiai Csoport és az ÖK ÖBI Evolúciós Ökológia Kutatócsoportja a 2000-es évek eleje óta vizsgálja az örvös légykapók énekét egy pilisi madárodútelepen. A légykapó hímek április centrumában érkeznek meg a területre, ahol odút foglalnak, ezután énekelni kezdenek, hogy odavonzzák a tojókat és elriasszák a rivális hímeket.
A szakemberek a kísérletben különféle tojó és hím légykapókat helyeztek ki stimulusként az éneklő hímek odújának a közelébe, ezt követően felvették az éneküket. Ezt követően eltérő énekjellemzőket nyertek ki a felvételekből, amelyek az ének időbeli szerkezetét, frekvenciáját, ráadásul változatosságát írták le.
Eredményeik azt mutatták, hogy az egyedek képesek éneküket a hallgatóságnak megfelelően változtatni. Tojó stimulus során az ének komplexitása módosult, hím stimulus során ugyanakkor sok egyéb énekjellemző is eltérőnek bizonyult az egyes egyedek közt. Az esetek egy részében ez a impulzus a stimulus prezentációjától időben távolodva mérséklődött. A kutatóknak azt is sikerült megállapítaniuk, hogy a hím stimulus mérete és minősége befolyásolja a neki szóló éneket.
„Eredményeink alapján ezáltal elmondható, hogy az örvös légykapók képesek éneküket plasztikusan alakítani a hallgatóságnak megfelelően, mind territóriumuk védelme közben, mind udvarláskor. Ez utóbbi azt hivatott alátámasztani, hogy a hímek részéről is van párpreferencia, vagyis valószínűleg szebben énekelnek mindazoknak a tojóknak, amelyeket valamiért vonzóbbnak tartanak, ez ugyanakkor egy ritkán vizsgált jelenség az állatvilágban. A territórium védelme esetén is célszerű lehet ahhoz igazítani az éneket, hogy mekkora veszélyt jelent az egyed részére a betolakodó hím. A kutatásunkból az derül ki, hogy amikor nagyobb, nehezebb riválist kellett elüldözni a területükről, az örvös légykapók több energiát fektettek az éneklésbe” – összegezte a közleményben a kutatás eredményeit Jablonszky Mónika, az ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetének akadémiai munkatársa.
A kutatás eredményeiről a Behavioral Ecology című folyóiratban számoltak be az ökológusok 2021 márciusában.
mti