Kincsekkel teli hajóroncsokat találtak Izrael középső részén, Cézárea egykori kikötőjének közelében a tenger mélyén – fedte fel az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) a Facebook oldalán.
A Régészeti Hatóság a Tel-Avivtól északi irányba, Cézárea területén végzett tengeri feltárásán két ősi hajóroncs kincseit hozta a felszínre, több száz érmét, pazar, ritka drágakövekkel ékesített arany- és ezüstgyűrűket, sasfigurát, harangokat és hajóalkatrészeket.
Az IAA tengeri-régész osztályának kutatói alapján a leletek két hajó történetét mesélik el. A hajók eltérő korokban vesztek a tengerbe utasaikkal egyesült erővel, valószínűleg míg megpróbáltak lehorgonyozni.
Az elmúlt hónapokban végzett feltárás alapján az egyik hajó az ókori római korban, csaknem 1700 évvel ezelőtt, a másik mindazonáltal a mameluk-korban, csaknem 600 évvel ezelőtt szenvedhetett hajótörést. A roncsokat és az elsüllyedt rakományokat 4 méter mélységben, több tucat méteres körzetben, szétszórva találták meg a tenger fenekén.
A maradványok alapján vihar közeledte folytán próbálhattak lehorgonyozni távol a kikötőtől, noha a tengerészek tudták, hogy katasztrófával fenyeget a kikötés a kiépített és szervezett rév helyett a valamennyire sekély vízben.
Csaknem 560 érmét találtak, amely a középkorban elsüllyedt mameluk kori (1250-1517) hajóról származik. A több, mint ezer évvel ezelőtt odaveszett másik hajón több száz, ókori ezüst- és bronzérmét leltek. A római uralmat jelképező kicsiny, sas alakú bronz figurára, a római vígjátékokból ismerős álarcos pantomimszínész alakra, kerámiaedényekre, és a gonosz szellemek elűzését szolgáló, bronzból készült harangokra bukkantak.
Azonfelül számottevő fém hajóalkatrészt fedeztek fel, több tucat nagy bronzszöget, víz kiszivattyúzásához elengedhetetlen ólomcsöveket, tetejébe egy törött, vasból készült nagy horgonyt, amely a mesterek alapján az egykori vihar óriási erejét mutatja.
Az odaveszett utasok magán eszközei is előkerültek, például egy javarészben gyűrűben elhelyezett vörös drágakő, melynek felső oldalába lanthoz hasonlatos korabeli hangszer képét csiszolták. Ezt a zsidó szokás Dávid hegedűjének nevezi.
Felszínre hoztak egy zöld drágakővel ékesített, nyolcszög alakú vastag aranygyűrűt is, melybe fiatal „pásztorfiú” alakját vésték, aki vállán bárányt cipel. A „jó pásztort” ábrázoló kép a korai keresztény művészetben Jézus szimbóluma annak a példabeszédnek a nyomán, amely Jézusról, mint az emberek könyörületes pásztoráról szól, aki pártfogolja az embert vagy a hívők gyülekezetét.
A tudósok úgy vélik, hogy a gyűrű tulajdonosa az első keresztények egyike lehetett. A leleteket Cézárea település mellett lelték meg, s ennek nagy jelentősége van a keresztény hagyományban, mert ezen a helyen alakult ki az egyik legkorábbi keresztény center.
mti