Ötezer éves vízműrendszert, ősi gátakat, víztározókat fedeztek fel Kelet-Kínában. Az eddig megtalált hasonló létesítmények közül ez a legrégebbi országban.
Csöcsiang tartomány jelenlegi székhelyének, Hangcsounak a külvárosában tizenegy védőgátat találtak, amelyek a történészek véleménye alapján egyidejűleg szolgálhatták az árvízvédelmet, a közlekedést és az öntözést.
A gátrendszer elemeit a 4500-5300 évvel ezelőtti, ősi Liangcsu metropolisz szomszédságában azonosították; magának a városnak a nyomaira első alkalommal 2007-ben találtak rá, miután a helyszínen cserépedények darabjai kerültek elő.
Az első három gátat 2015 júliusa és 2016 januárja közt fedezték fel. Ezek építőanyagainak (szén és bambusz) szénizotópos vizsgálati eredményéből következtettek arra, hogy a gátak 4700-5100 évesek lehetnek.
A hegyek mentén emelt magasabb és az ezekkel kapcsolatban álló alacsonyabb gátak három víztározót alkothattak. Egyikük kiterjedése 9,4 négyzetkilométer lehetett, ami hozzávetőlegesen másfélszerese a világhírű hangcsoui Nyugati-tóénak. A benne tárolt vízmennyiség az e tóban találhatónak a négyszeresét tehette ki.
A magas gátak a több mint 800 milliméteres csapadékkal járó esőzések ellen nyújthattak védelmet, amíg az alacsonyabbak akár az 1900 milliméteres eső vizét is „megfoghatták” – számolt be a Hszinhua hírügynökségnek Liu Csian-kuo, aki a Kínai Társadalomtudományi Akadémia részéről a földrajzi információs rendszer (GIS) tanulmányozását végezte.
A térinformatikával foglalatoskodó szakértő megjegyezte, feltételezhető, hogy „őseink” a jókora esőzésekkel kísért tájfunok elleni védekezéshez építették a gátakat.
Ezzel közösen egy közelmúltbéli kutatói bejáráson, ahol a bukógátak és árkok újabb keresését is szorgalmazták a résztvevők, az is elhangzott, a tározók vize tekintélyes valószínűséggel a rizsföldek elárasztását is szolgálhatta.
mti