Horvát régészek egy több mint 2000 éves római hajóra bukkantak a tengerben az észak-dalmáciai Sukosánnál, mindössze kétméteres mélységben – közölte Mladen Pesic, a zárai (Zadar) Vízalatti Régészeti Center igazgatója, egyben a kutatás vezetője.
A Barbir nevű antik kikötőt 1973-ban találták meg Sukosanban, de hosszú ideig csak felszínesen dokumentálták – mondta az igazgató, hozzátéve, hogy a komolyabb feltárások 2017-ben kezdődtek el, párhuzamosan a szárazföldi területekkel, ahol római kori villák álltak, de a korszerű építészet részben megsemmisítette őket.
„Szerencsére a tengeri lelőhelyek nagy része épségben maradt” – mutatott rá Pesic.
A legfrissebb felfedezéssel kapcsolatban kijelentette, hogy a hajót homok borítja, hozzávetőlegesen három méter széles, hosszából mindazonáltal eddig kilenc métert tártak fel.
A kiálló részek kivételével – amelyeket tönkretettek a hajóférgek – a hajó hihetetlenül jó állapotban van, hála annak, hogy maga a fa két évezreden át konzerválódott a homokban – indokolta a kutatás vezetője.
Kijelentette még: a faelemekből mintát küldtek Franciaországba, hogy kiderüljön, helyi vagy más régiókból származó alapanyagról van-e szó.
A hajó másik felének feltárást jövőre tervezik, addig homokkal, kövekkel és geotextíliával óvják a területet – nyomatékosította Pesic.
„Szeretnénk kiemelni a tengerből, és egyszer kiállítani valahol, esetleg itt, az egykori Szent Miklós-templom épületegyütteség helyén, ha lesz rá esély és elég hely” – nyilatkozott.
A mester jelezte: a kutatások kezdete óta együttműködnek a Német Régészeti Intézettel, de más partnerekkel is, mint az Oxfordi vagy a Zárai Egyetem, emellett Régészeti Múzeum.
Közölte, első alkalommal a római kikötő szerkezetét vizsgálták, amely két ütemben épült. Az első a Kr. e. 1. évszázadból származik, mikor is a kikötő még kisebb volt. Ezt jó néhány lelet igazolja, például kerámiaedények és amforák, olajlámpások és üvegtöredékek, amelyek tengeri kereskedőhajókkal érkeztek Sukosanba a mai Görögország, Törökország, a Közel-Kelet és Olaszország területéről – hangoztatta Pesic.
Figyelemre méltó terjeszkedés a 4. század centrumában történt, ekkor alakult ki a tengerbe nyúló nyelv mai formája, amely az idők alatt is fennmaradt – fűzte hozzá.
Azt, hogy milyen intenzív kereskedelem folyt ebben a kikötőben, szerinte az észak-afrikai térségről származó leletek is mutatják. Ebből a korszakból származó leletek közül a legjelentősebb az a csaknem harminc darab bronzérme, amit II. Konstantin császár idejében vertek, és a tengerfenék szintje alatt 150 centiméterrel fekvő rétegben találtak – mutatott rá a mester.
mti