Eger közelében, 17,2 millió éve tört ki az a vulkán, amelyiknek t u f á j a beterítette és máig megőrizte az ősmaradványokat Ipolytarnócon – derül ki a kitöréssel foglalatoskodó, magyar vezetésű internacionális kutatócsoport legfrissebb tanulmányából, amit a Nature Scientific Reports című folyóiratban publikáltak.
Felhívjuk tisztelt felhasználóink figyelmét, hogy a realitás érdekében a javításokat hajtsák végre a felhasznált anyagon!
PONTOSÍTOTT VÁLTOZAT – Azonosították az ipolytarnóci ősmaradvány-lelőhelyet megőrző vulkánkitörést
Eger közelében, 17,2 millió éve tört ki az a vulkán, amelyiknek tufája beterítette és máig megőrizte az ősmaradványokat Ipolytarnócon – derül ki a kitöréssel foglalatoskodó, magyar vezetésű internacionális kutatócsoport legkorszerűbb tanulmányából, amit a Nature Scientific Reports című folyóiratban publikáltak.
A németországi, franciaországi, új-zélandi mesterekkel együttműködésben végzett, Karátson Dávid vulkanológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára által vezetett magyarországi kutatási projekt rekonstruálta a kitörés részleteit, terepi vulkanológia, geokémia, mikroszkópos kőzetszövet-vizsgálatok és radiometrikus kormeghatározás segédkezésével.
A óriási, robbanásos kitörés négy fázisban zajlott le csaknem 17,2 millió évvel ezelőtt. Forrása Egertől délre volt, és az első, felettébb energikus torlóár – több mint 80 kilométert megtéve – hamar elérte Ipolytarnócot – közölte a kutatás vezetője a sajtó képviselőivel.
A magma külső vízforrással (példaként tó, rétegvíz) érintkezett, ami folytán bizonyos fokig „hideg” volt. Ipolytarnócon a tudósok már csak megközelítően 150 Celsius-fokot rekonstruáltak, ez tette lehetővé az ottani vízparti környezet vegetációjának, a fatörzseknek, a leveleknek a megőrzését, és ez a nedves hamu takarta be százszámra a neves lábnyomokat is. A kitörés záró fázisát az összeomló kitörési oszlopból lezúduló piroklaszt-ár jelentette; ez is kis hőmérsékletű volt, a lerakódott tufa mindenütt dugig van faszén-maradványokkal.
A nagy energiájú, heves robbanásos kitörés felszínen csak hézagosan megőrződött anyagtömege a Bükkaljától a Mátralábáig, ezenkívül északnyugati irányba Ipolytarnócig nyomozható (összesen csaknem 100 köbkilométernyi tufaanyag). Ez vetekszik Szantorini késő bronzkori „minószi” kitörésének térfogatával, sőt, az pótlólagos eróziót figyelembe véve a tényleges térfogat ennek akár többszöröse is lehetett – olvasható a közleményben.
mti