Ars et virtus – Horvátország-Magyarország – 800 év együttes kulturális öröksége címmel nyílt tárlat Zágrábban a Magyar Nemzeti Múzeum és a Klovicevi Dvori Galéria együttes rendezésében.
Csak úgy vagyunk képesek együttes jövőt építeni, ha tisztában vagyunk együttes múltunkkal, mert a jövő a múltban fogant meg – nyilatkozott a megnyitón Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, hozzátéve, hogy a expo mérföldkő ebben a folyamatban.
Kásler Miklós, aki Nina Obuljen Korzinek horvát kulturális miniszterrel együtt nyitotta meg a kiállítást, kiemelte: a maga nemében lehengerlő és hiánypótló prezentáció azért alakult meg, hogy bemutassa, milyen volt a magyar és a horvát nép viszonya, hogyan hatott egymás kultúrájára, művelődésére, hagyományaira a két nemzet, és hogyan forrt össze ez az többnyire testvéri sorsközösség abban a 800 évben, amikor a két állam egymással egységben, a Szent Korona egyesítő hatalma alatt létezett.
Alig egy évszázad volt a különbség a két keresztény királyság létrehozása közt: I. Tomiszlávot 925-ben nevezte a pápa egy levelében királynak, miközben I. Istvánt 1001-ben koronázták a világtörténelemben megismételhetetlen módon apostolkirállyá. A két nép és az uralkodók közt hamar szoros kapcsolat alakult ki, ezt alátámasztják azok a dinasztikus házasságok, amelyeknek hála a két állam az Árpádok alatt egyesült – nyomatékosította Kásler Miklós.
Közölte még: a két állam perszonálunióban, a Szent Korona országaiként, egyesült erővel, de saját jogrendszere alapján, független államként alkotta meg azt a birodalmat, amely Európa meghatározó nagyhatalmává vált az Árpádok alatt, és az is maradt az Anjouk és Hunyadiak közepette.
„Az évszázadok alatt egyesült erővel védtük Európát a rátámadó tatároktól, az Oszmán Birodalomtól, közösen igyekeztünk megőrizni függetlenségünket, akár keletről, akár nyugatról veszélyeztették” – idézte fel a tárcavezető.
Úgy vélte: azért fonódhatott össze ilyen erősen a két nép, mert közösek voltak az értékek, a célok és az érdekek.
Elmondása alapján az 1867-ben megtörtént kiegyezés logikus folyamata az együttes történelemnek: ez biztosította Horvátország társországi státuszát, az autonómiát, az alkotmányt, a helyet a magyar országgyűlésben és a neki járó történelmi jogokat.
Bár a XX. század történelmi eseményei, tragédiái elválasztották egymástól a két nemzetet, lényeges, hogy a ma élő generációk megismerjék az ezeréves együttes történelmet, azt, hogy hogyan segítette egymást a két nemzet, hogyan küzdött testvérként, vállt vállnak vetve – nyomatékosította a miniszter.
A expo 306 régisége közt – amelyek közül 106 magyar gyűjteményekből származik – megjelenik Zrínyi Miklós szablyája és sisakja, amely a Bécsi Szépművészeti Múzeumból érkezett a galériába, illetve Horvátország legrégebbi, piros-fehér kockás címeres zászlója 1647-ből, amit az Esterházy Magánalapítványtól kölcsönöztek a bemutatóra. Szemügyre vehető lesz azonfelül Szent Lászlónak zágrábi katedrálisban őrzött palástja, ugyanakkor Szent István koponyaereklyéje is.
A kíváncsiskodók megismerhetik még Munkácsy Mihály Az agár című festményét és Vlaho Bukovac horvát festő Dubravka című alkotását, amit utoljára 1894-ben láthatott a zágrábi nagyérdemű. A festményt az 1896-os fővárosi millenáris tárlaton vásárolta meg a magyar állam, és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéhez tartozik.
A tárlatot az év első felében, Horvátország európai uniós soros elnöksége alatt tervezték megnyitni, de a világjárvány folytán el kellett halasztani. A tárlat két hónapig várja az érdeklődőket Zágrábban, ezután decemberben Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumba költözik, melynek honlapján viszont – egy virtuális bemutató formájában – már most ízelítőt kaphat belőle a magyar publikum.
mti