A világon első alkalommal vizsgálták farkasok alvását nem-invazív EEG alkalmazásával az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Etológia Tanszékének kutatói – közölte az ELTE Természettudományi Kara a sajtó képviselőivel.
Jó néhány kutyán végzett sikeres alvásvizsgálat után a szakemberek kézből nevelt farkasokon is kipróbálták a családi kedvencek tekintetében már bevált, nem-invazív alvási EEG módszert. Az ártalmatlan eljárás esetén, az embereknél végzett alvásvizsgálatokhoz hasonlóan, az elektródákat a bőr felszínére rögzítették – olvasható a közleményben.
A beszámoló alapján a kutyák alvása iránti növekvő kíváncsiság abból adódik, hogy egy olyan faj alvását lehet vizsgálni, amely nagymértékben alkalmazkodott az emberi környezethez. Ez azért kardinális, mert a környezeti körülményekhez való evolúciós alkalmazkodás – példaként a védett helyen való alvás – átalakíthatta az emberek alvását, mindent összevetve feltételezhető, hogy hasonló változások történtek más, az emberi környezethez alkalmazkodó fajok tekintetében is. Az már példának okáért ismert, hogy a kutyák az emberhez hasonlóan felületesebben alszanak egy idegen helyen.
A tudósok most az emberi környezetben élő farkasok alvási jellegzetességeit vizsgálták, hogy jobban megértsék, a háziasítás és az emberrel való együttélés hatásait a kutyák alvására. Eredményeikről a Scientific Reports című akadémiai folyóiratban számoltak be.
„A kutyák és farkasok összehasonlító vizsgálata már sok izgalmas eredményt hozott a viselkedéskutatás és a genetika területén. Ugyanakkor eddig farkasok neurális folyamatainak vizsgálatát senki nem csinálta” – indokolja a közleményben Bálint Anna, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa.
„Sikeresen regisztráltuk hét, kézből nevelt, intenzíven szocializált farkas alvási EEG-jét. A családi kutyáknál alkalmazott módszer hozzájárulásával, idegen helyen mérve az alvó farkasokat, náluk is sikerült megfigyelni a kutyáknál megfigyelhető minden alvásfázist (szendergés, NREM és REM)” – teszi hozzá a felfedező.
A beszámoló alapján a kézből nevelt, fiatal kortól emberhez szokott és családban nevelt farkasok dicsérettel, simogatással, babusgatással hamar rávehetők ilyen vizsgálatokra is. Az alvásvizsgálat esetén csak a farkasok által széles körben elterjedt személyek vették körül az állatokat, akikben bíztak, és ha kísérlet közben egy-egy farkas esetleg felélénkült vagy felébreszt, a nevelő és a kísérletvezető dicsérettel és simogatással próbálta elérni, hogy újra lepihenjen.
„A hét vizsgált farkas még nem elég nagy minta ahhoz, hogy statisztikai elemzéseket végezzünk, ezáltal az eredmények leíró jellegűek. Hasonló korú kutyák adataival összehasonlítva a farkasok alvását, kisebb eltérések látszanak a mért paraméterekben. A szendergés és NREM alvásfázisban töltött idő hasonló volt a két fajnál, ellenben a fiatal farkasok több időt töltöttek REM-ben a fiatal kutyákhoz képest” – indokolja Reicher Vivien, a kutatás első szerzője, az ELTE Etológia Tanszékének doktorandusza. „Ez különösen érdekes, mivel a REM alvás mennyiségét jó néhány heterogén hatáshoz kapcsolták már, beleértve a stresszt, a domesztikációt és a memóriakonszolidációt is” – teszi hozzá.
„Bár az aktuális vizsgálat még csak az első lépés a két faj alapos összehasonlításában, úgy gondoljuk, hogy eredményeink izgalmas lehetőséget tártak fel” – mutat rá Gácsi Márta, a projekt vezetője, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport akadémiai főmunkatársa.
„Mivel farkasokról eleve nehéz pompás mennyiségű adatot gyűjteni, felvetettük, hogy az rajtunk keresztül kidolgozott megbízható és teljesen ártalmatlan módszertan használata kiindulópontját képezheti egy olyan internacionális, több helyszínen történő adatgyűjtésnek, amely által sok (nem rokon) farkas alvását lehetne megvizsgálni, és az egyesített adatsor alapján már jól általánosítható akadémiai következtetéseket lehetne levonni” – számol be a felfedező.
mti