Az immunfelismerés eddig idegen vakfoltját azonosították az SZBK kutatójának vezetésével

Az immunfelismerés eddig idegen vakfoltját azonosították az SZBK kutatójának vezetésével

Az immunfelismerés eddig idegen vakfoltját azonosította az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának (SZBK) akadémiai munkatársa, Manczinger Máté vezette kutatócsoport – tájékoztatta az ELKH a sajtó képviselőit.

A feltárt jelenségnek – amely a némely molekulákra specifikus T-sejtek hiányából fakad – meghatározó funkciója lehet a vakcinák változó hatékonyságában, azonfelül a tumorokkal szembeni immunválasz kialakulásában is. Az erről szóló publikáció az Amerikai Akadémiai Akadémia lapjában, a PNAS-ben jelent meg.

Mint a közleményben rámutatnak, szervezetünk normális működéséhez elengedhetetlen, hogy immunrendszerünk felismerje és elpusztítsa a kórokozókat, ugyanakkor tolerálja a saját sejtjeinket. Ebben a folyamatban játszanak döntő szerepet az úgynevezett T-sejtek, amelyek egy adott molekularészletre specifikusak. Ha a T-sejtek felismerik ezt a specifikus motívumot, képesek elpusztítani az azt hordozó kórokozót.

Az egyedfejlődésünk alatt az immunrendszer a csecsemőmirigyben olyan motívumokat használ mintaként, amelyek a szervezetünkben is előfordulnak. Ennek eredményeként csak azok a T-sejtek maradnak fenn, amelyek felismerik ezeket, miközben a többiek elpusztulnak. Ezen motívumok nagy része megtalálható a kórokozókban is, és jól szabályozott immunműködés során a kórokozóban jelenlévőkkel szemben ki tud alakulni a hatékony immunválasz. Az SZBK kutatói arra keresték a választ, hogy ténylegesen minden szempontból előnyös-e, hogy az immunrendszer a saját molekuláinkat használja mintaként.

Az immunológusok körében általánosan elfogadott nézet, hogy minél inkább különbözik egy idegen molekula a sajátjainktól, annál nagyobb eséllyel alakul ki vele szemben immunválasz. A szakemberek legfrissebb vizsgálati eredményei viszont ezt nem támasztották alá: az immunfelismerésben egy vakfolt alakul ki azért, mert a T-sejtek a saját molekuláinkat használják mintaként az érésük alatt. Azokat a molekulákat, amelyek túlságosan különböznek a sajátjainktól, az immunrendszerünk képtelen felismerni, mert nem rendelkezünk rájuk specifikus T-sejtekkel. Sok kórokozó igen nagy mennyiségben magába foglal ilyen molekulákat, mindent összevetve nagyobb eséllyel képes elbújni az immunrendszerünk elől.

Az eredmények hozzájárulásával jobban megérthető, hogy az immunrendszerünk miért reagál némely molekulákra, miközben másokat miért képtelen felismerni akkor is, ha azok lényegesen különböznek a sajátjainktól. A feltárt jelenségnek jelentős funkciója lehet a vakcinák változó hatékonyságában, amellett a tumorokkal szembeni immunválasz kialakulásában, amit a kutatócsoport pillanatnyilag is vizsgál – áll a közleményben.

mti