Mélyen megérintette és meglepte Kollár László Péter építőmérnököt, mikor megtudta, hogy Széchenyi-díjjal ismerik el pályáját, amelyre állítása szerint leginkább szintén Széchenyi-díjas apja, Kollár Lajos, az állami kitüntetéssel ugyancsak rendelkező Hegedűs István építőmérnök és az Amerikában élő Springer György gépészmérnök hatottak.
Kollár László Péter építőmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kara Hidak és Szerkezetek Tanszékének egyetemi tanára, a mérnöki kompozit- és vasbetonszerkezetek statikai és dinamikai vizsgálatában végzett több évtizedes, nemzetközi visszhangot kiváltó kutatási eredményei, a gyakorlatban is széleskörűen alkalmazott tervezési eljárások kifejlesztését célzó munkája, valamint iskolateremtő oktatói és tudományszervezői tevékenysége elismeréseként vehette át vasárnap az elismerést.
“Tudtam, hogy felterjesztettek a díjra, mégis mélységesen megérintett, nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy megkapom” – mondta az építőmérnök, az MTI-nek adott interjújában.
Kollár László harminckét éves korában járt először Amerikában és mint elmondta, az ott eltöltött évek nagyon erősen megváltoztatták szakmai szemléletét és a későbbi, Magyarországon végzett munkájára is nagy hatással voltak. “Ezek az évek kitekintést adtak és komoly tanulási folyamatot jelentettek. Nagy jelentősége volt annak a pályám szempontjából, hogy több évet külföldön töltöttem és a kint megszerzett tudást haza tudtam hozni. Ez hasznosult mind a kutatásaimban, mind az egyetemi oktatásomban, mind pedig az OTKA-ban végzett tudományszervezési munkámban” – tette hozzá.
A mérnök Amerikába utazása előtt alkalmazott matematikai jellegű témával, a hullámos héjakkal foglalkozott, azonban a Stanford Egyetemen – bár örültek matematikai tudásának – ezt mégis közvetlenül gyakorlati problémák megoldására fordíttatták vele. “Azzal szembesültem, hogy nagyon fontos, hogy az ember átfogó elméleti tudással rendelkezzen, de a mérnöki tudományban a valóság által felvetett problémákra kell keresnünk a tudományosan mélyen megalapozott válaszokat.” Mint mondta, az is itt tudatosodott benne, hogy magas színvonalú egyetemi oktatás csak igényes kutatási háttérrel lehetséges.
Kollár László Amerikában elsősorban a kompozit anyagokkal (szálerősítéses műanyagokkal) foglalkozott és építőmérnökként a repülőmérnöki karon dolgozott együtt Springer Györggyel, aki a Stanford Egyetem Repülés- és Űrrepüléstudományi Karának vezetője és a Kompozit Kutatócsoport irányítója is volt. Ez a munkakapcsolat 15 éven át tartott, a közös kutatómunkából sok közös cikk és egy monográfia is született. Az együttműködés során több amerikai doktori hallgató végzett Magyarországon kutatómunkát és magyar kutatók látogattak az Egyesült Államokba.
A szálerősítéses anyagokkal kapcsolatban Kollár László foglalkozott repülőgép alkalmazásokkal, síléc és snowboard tervezéssel, valamint számos egyéb olyan területtel, amelynél a kompozitok alkalmazásának szerkezeti kérdései előkerültek.
Mint azt elmondta, az elmúlt években sokkal inkább építőmérnöki feladatokkal foglalkozik, ezen belül is földrengés vizsgálatokkal, valamint speciális területe a vasbetonszerkezetek kutatása, ezt tanítja jelenleg a BME Építőmérnöki Karának Hidak és Szerkezetek Tanszékén is.
Jövőbeli terveivel kapcsolatban úgy fogalmazott: “rendszeresen adódnak új feladatok, amelyek tudományos kihívásokat jelentenek, remélem, hogy ez mindig így marad”. Új doktoranduszával jelenleg az altalaj és épület kölcsönhatását elemzi a földrengési vizsgálatokban, egy másikkal műemlék épületek földrengéssel szembeni ellenállását vizsgálja. “Ezek fontos területek, ezekben szeretnénk a mérnökök számára is használható eredményeket elérni” – tette hozzá.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
(MTI)